Vakfolt Podcast

Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: rouge (Három szín: piros) című filmje 1994-ben követte a Fehéret. A Három szín trilógia harmadik része a francia zászló harmadik színét képviseli, és a francia köztársaság alapeszményei közül a testvériséget dolgozza fel. Főszerepében Irène Jacobot és Jean-Louis Trintignant-t láthatjuk. Miután megküzdünk a színek különféle elnevezéseivel és a francia nevek kiejtésével, megvitatjuk a filmtrilógiák általános színvonal-ingadozását. Mindig a harmadik rész a leggyengébb, vagy vannak kivételek? Ez a film kivétel? Később elmorfondírozunk azon, jótett-e a jótett, ha önzőségből fakad, a Jean-Louis Trintingnant által játszott bíróval kapcsolatban bibliai párhuzamokat vélünk feltárni, és még azt a filmművészetet évtizedek óta megosztó kérdést is eldöntjük, hogy Kieslowski  felér-e bravúrosságban M. Night Shyamalanhoz. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast a Twitteren Vakfolt címke a Letterboxdon A Vakfolt az Apple podcasts oldalán Feliratkozás a Vakfolt versus

Krzysztof Kieślowski Trois couleurs: Blanc (Három szín: fehér) című filmje 1994-ben követte a Kéket. A Három szín trilógia második része az egyenlőséggel foglalkozik a francia köztársaság három alapeszménye közül, főszerepében pedig Zbigniew Zamachowski és Julie Delpy látható. Tényleg ez az epizód volna a leggyengébb a trilógiából, mint sokan állítják? Lehet a fehér színnel is intenzív hatást kelteni? Gonosz dolog az egyenlőségre törekvés? Kivesézzük, milyen véleménnyel van Kieślowski a rendszerváltás utáni, újra egyesülő Európáról, és hihető-e Karol Karol karakteríve a finálé tükrében. Sőt, a film főszereplőjével kapcsolatban olyan tévétörténeti mérföldkövekkel is párhuzamokat vonunk, mint a Breaking Bad és a Szomszédok. A Kitekintőben a fehér színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Az adás legelején vadonatúj “Kaptunk egy kommentet” szekciónkat hallhatjátok, amelyben kicsit beszélünk a Full Metal Jacket adásunkról. Ha el akarjátok kerülni a spoilereket, tekerjetek a 05:00 perchez. Li

Európai évadunkat Krzysztof Kieślowski francia gyártású trilógiájával folytatjuk. Az 1993-as Trois couleurs: Bleu (Három szín: kék) témája a szabadság, a folytatásoké pedig az egyenlőség és a testvériség. A filmben Juliette Binoche alakít egy frissen megözvegyült asszonyt, akiben a gyász viaskodik a saját függetlenségi vágyaival. Az adásból megtudhatjátok, hányféle módon lehet feldolgozni filmen a gyászt, és működött-e számunkra Kieślowski megközelítése. Kielemezzük, hogy a rendező milyen szokatlan képi megoldásokkal házasítja a komolyzenét, és mennyi mindent jelenthet a kék szín egyszerre. Vajon hány percbe telik a műsorvezetőknek, mire elhangzik a “művészfilmes” kifejezés, mit árul el az emberről, ha van kedvenc karambolos jelenete, és hogy kerül ide Hans Zimmer? A kitekintőben a kék színnel kapcsolatos kedvenc filmes élményünket választottuk ki. Jövő héten a Három szín trilógia következő darabjával, a fehérrel folytatjuk. (Figyelem, a megszokottnál rosszabb hangminőség egy rossz beállítás műve, amit nem ve

A múlt héten hatalmas svunggal indult európai évadunkat rögtön meg is szakítjuk egy különkiadással, amelyben a Life Is Strange című 2015-ös videójátékról beszélünk. A játéknak épp a közelmúltban jelent meg az előzménye, a Life Is Strange: Before the Storm, ami jó apropónak tűnt, hogy végre mindketten bepótoljuk. Vendéget is hívtunk Moskát Anita író és szerkesztő személyében, akinek a Life Is Strange a megjelenése óta hatalmas kedvence. Az adásban megbeszéljük, mitől különleges a Life Is Strange feleletválasztásos kalandjáték-mechanikája, és hogyan aknázzák ki a DONTNOD fejlesztői az idővisszatekergetős trükköt. El lehet viselni a 2010-es évek elejének tömény diákszlengjét? Hát az irritáló tiniket? Megtudhatjátok, hogy ki fedezte fel a legtöbb easter egget a játékban, kinek sikerült teljesen beleélnie magát Max karakterébe, és ki kezdett el egyből kegyetlenkedni a diáktársaival. Mi a helyzet a játék befejezésével? Létezik helyes döntés? És mit árul el a műsorvezetők és a vendég lelkivilágáról? Linkek Anita m

Negyedik, európai témájú évadunkat Mathieu Kassovitz 1995-ös La Haine (Gyűlölet) című filmjével nyitjuk. Hogy megpróbáljuk magunkat apránként hozzászoktatni a hollywoodi filmek sokasága után a saját földrészünkhöz, első választásunk olyasvalakire esett, aki a saját példaképeinek olyan amerikaiakat tekint, mint Martin Scorsese, Steven Spielberg és Spike Lee. Az adásban alaposan körbe is járjuk, hogyan érhető tetten Kassovitz munkájában a hollywoodi előképek hatása, a kamerakezeléstől a zenehasználatig. A Do the Right Thing után ismét elmerülünk a társadalmi ellentétekben és a gettók feszült hétköznapjaiban, de nem állnak meg itt a párhuzamok Spike Lee filmjével: az adásunkban meghallgathatjátok, milyen hasonlóságokat fedeztünk fel a két produkció közt, és mégis mi teszi eredetivé a Gyűlölet-et. Megpróbáljuk megérteni Vincent Cassel bestiális varázsát, miközben arra is magyarázatot keresünk, mi az istennyila történt a nagy reményekkel induló Mathieu Kassovitz rendezői karrierjével. Hogyan lesz Vincent Casselből

A Vakfolt versus utolsó hajrájában visszamegyünk az időben egészen a hidegháborúig: 1974-ben, Richard Nixon lemondásának évében minden a megfigyelésről, lehallgatásról és az összeesküvés-elméletekről szólt. Ebből az évből vetettük össze Francis Ford Coppola filmjét, a The Conversation-t (Magánbeszélgetés) Alan J. Pakula The Parallax View-jával (A Parallax-terv). Hogyan éri el a két rendezőóriás, hogy a paranoiát ennyire különbözőképpen sikerül filmnyelvre fordítaniuk? Hogy mérhető egymáshoz a sztáralkatú Warren Beatty parádézása A Parallax-tervben és Gene Hackman szokatlanul visszafogott sertepertélése a Magánbeszélgetésben? Miközben merengünk azon, hogy hova lettek a pisztolyos fel-alá rohangálás nélküli thrillerek, elgondolkodunk, hogy mennyi mindent köszönhet ez a műfaj Coppola és Pakula filmjeinek. Végezetül, mekkora hibát követ el a két műsorvezető, hogy titkosítatlanul kürtöli világgá a podcastban a személyes információit? Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt versus a Letterboxdon Vakfol

Kicsit fellélegzünk a gigászi hatrészes Martin Scorsese-blokkunkból, hogy megünnepeljük a Vakfolt podcast ötvenedik epizódját. A mérföldkő alkalmából vendéget hívtunk, a főcímzenénkért felelős Artúr zenekar énekesét, Török Dénest, aki segített nekünk megfejteni PJ Harvey zenei munkásságát. Az énekes-dalszerző idén fellép a Sziget fesztiválon, így külön is pont jó, hogy végre bepótoltuk a vele kapcsolatos hiányosságainkat. Végighallgattuk az összes szólóalbumát a punkos, zajos kezdetektől a kísérletezős és a populáris korszakokon át a modern, letisztult, világpolitizálós lemezekig. A dalszövegekben is elmerültünk, legalább annyira, hogy megállapítsuk, a kezdeti tabudöntögető témáktól milyen úton jutott el az énekesnő mai világszemléletéig. Dénes segítségével átnéztük, milyen hatások érték Pollyt, milyen neves producerrel futott össze egy lemezboltban különösebb jelentőség nélkül, és persze felfedezzük azt is, hogy az őt követő előadók közül ő kikre volt félreértelmezhetetlen hatással. A kitekintőben PJ Harvey

Ezúttal a repülőgépes-gépeltérítéses filmektől amúgy is hemzsegő időszakból emeltünk ki két égi thrillert, Wes Craven Red Eye-át és Robert Schwentke Flightplanjét. A ring ellentétes sarkaiban rátermett női karakterek Rachel McAdams és Jodie Foster személyében, a másikban nyugtalanító tekintetű pszichopaták (spoiler!) Cillian Murphy és Peter Sarsgaard személyében, a középpontban pedig egy-egy elvetemülten túlkomplikált mesterterv. De melyiket sikerül mesteribben végrehajtani? Kinek az átható kék tekintete igézi meg a műsorvezetőket, Cillian Murphyé vagy Jodie Fosteré? Melyik rendező tud kitölteni másfél órát egy repülőgép fedélzetén? A nyaralásunk alatt, a természet zajaival kiegészítve felvett adásban frizurákat elemzünk,  szűk tereket éltetünk, szuperhősöket keresünk. A kivágott bónuszfelvételek ezúttal elmaradnak, mert nem tudtunk annyit összehordani a két filmről, hogy még extrára is fussa. Linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt versus a Letterboxdon Vakfolt versus az Apple podcasts oldalán

A The Truman Show vs. EdTV kivágott részében Péter a kvízkérdéseivel izzasztja meg Cyclót és Andrást, olyan filmekről, amelyek a nyitóhétvégéiken versengtek a héten tárgyalt két alkotással. Ti mennyivel sikeresebben találtátok el a két filmet, amely megakasztotta a játékosokat? Mellékesen olyan dolgok is kiderülnek, mint hogy Péter Viggo Mortensen 90-es évekbeli alakításai közül a G.I. Jane-re emlékszik, de Az utolsó esélyre (Crimson Tide) már bezzeg nem. (Érdekességként megjegyeznénk, hogy a Psycho 1998-as remake-jével nem is lőtt annyira mellé Cyclo, mert azt is 1998-ban mutatták be, igaz, decemberben, de csodák csodájára a második helyen nyitott a mozipénztáraknál.)  

Ezúttal átlógunk egyik naptári évből a másikba, és az 1998 nyarán bemutatott The Truman Show-t vetjük össze az 1999 tavaszán megjelent EdTV-vel. Egyúttal újabb együttműködés jött létre a Limitált széria és a Vakfolt podcast között, Fega után a második műsorvezető teszi nálunk tiszteletét Cyclotronic személyében. Cyclo mindkettőnknél kicsit jobban képben van a valóságshow-kkal, így nem kettő, hanem rögtön három különböző olvasatát ismerhetitek meg a Truman Show-nak. Ahhoz már hárman is kevesek vagyunk, hogy fogást találjunk a rendező, Peter Weir filmográfiáján, nem beszélve az EdTV-t jegyző Ron Howardéról. Nemcsak azt tárgyaljuk ki, hogyan viszonyul a több pénzből készült, de bebukott EdTV a modern klasszikus Truman Show-hoz, hanem hogy melyik jósolta meg inkább a valóságshow-korszakot. Lehet kivetnivalót találni Peter Weir filmjében? Min csúszott el Ron Howard EdTV-je?Mit kapunk, ha lecseréljük Woody Harrelsont egy másik Woodyra? Cyclo nem hazudtolja meg a sorozatpodcastos hátterét sem: gondolatkísérletként m

A The Illusionist vs. The Prestige adásunk kivágott szeletében szót ejtünk azokról a fanfavorit szereplőkről, akiknek az alakításait elhomályosították a The Prestige főhősei. Andy Serkist mindketten ekkor láttuk először teljes valójában, CGI-mentesen, de David Bowie is ritkán ennyire humanoid a mozivásznon. Ebben kifejti a véleményét egy váratlan vendég is, aki orrára koppint Christopher Nolannek több elszalasztott lehetőség miatt is.  

A Vakfolt versus történetének első olyan összecsapása következik, amely nem ipari kémkedés eredménye, hanem teljesen véletlenszerűen alakult. A 2006-ban másfél hónap eltéréssel bemutatott The Illusionist és a The Prestige (magyarul A mágus, illetve A tökéletes trükk) mindkettője 19. század végi bűvészekkel foglalkozik, ám Neil Burger novellafeldolgozása és Christopher Nolan regényadaptációja egymástül függetlenül készültek. Bár a Following kapcsán már kitárgyaltuk Nolan filmográfiáját, azért ismét átfutjuk, milyen út vezetett ahhoz az üres csekkhez, amelyet a The Prestige-re váltott be a rendező. Megtárgyaljuk, miért pont ebben a filmjében értek össze a legszebben a kedvelt témái, ahogy azt is, mi hiányzik a The Illusionist-ből a nagy varázslathoz. Ki kerül ki győztesen az évtized nagy szuperhőseinek csatájából: Wolverine, Batman, vagy a későbbi Hulk? Talán nevető negyedikként valamelyik színésznő? Hány halott feleséggel lehet rekordot dönteni Nolannél? És van-e olyan, hogy túl sok Paul Giamatti? Megannyi rej

A vártnál kicsit később, de végre összecsap 1998 két másik nagy ikerfilmje, a CGI animációs filmek első hírnökei a Toy Story után, a beszélő ízeltlábúakat kétféleképpen értelmező Antz (Z, a hangya) és az A Bug’s Life (Egy bogár élete). A Pixar Toy Story-ja még konkurencia nélkül érhetett el jelentős sikereket 1995-ben, de az Egy bogár életének már komoly kihívóval kellett szembenéznie. Át is tekintjük, hogyan indult a rivalizálásuk a DreamWorks Animation stúdióval, és megnézzük, melyiknek sikerült jobban az önálló identitás kialakítása a bogaras filmekben. Mennyire jó ötlet bogarakat megtenni a meséd főszereplőjének, és ha már megtetted, mennyire lehet őket emberivé varázsolni? Az is kiderül, melyik műsorvezető van rákattanva a nagydarab mamlasz CGI-mesehősökre, és melyiküket lehet lenyűgözni pár kézenfekvő bogaras poénnal. Végre eldől a történetmesélés történetének legősibb vitája is arról, hogy többet ér-e az, ha egy jól ismert sztorit kockázatmentesen, de szakértelemmel feldolgoznak, mint ha valami szokatl

Az Armageddon vs. Deep Impact adásunkból néhány érdekességet kivágtunk, de nem akartuk, hogy lemaradjatok róluk. Összevetjük Michael Bay és Mimi Leder izgibb rendezői megoldásait, de nem kíméljük a forgatókönyvírók teljesítményét sem, ezek mellett az öt percbe belefér még az is, hogy leleplezzünk egy-két abszurd kulisszatitkot.  

A Vakfolt podcast nyári szünetében egy önálló minisorozattal jelenetkezünk, amely a Vakfolt versus címet kapta. Kéthetenként, hat epizódon keresztül eresztünk egymásnak két-két olyan filmet, amelyek egymáshoz gyanúsan közeli időben jelentek meg, és gyanúsan hasonló a premisszájuk. Az első adásban az efféle ikerfilmek talán legismertebb példájával, az 1998-ban mindössze két hónap különbséggel megjelent Armageddonnal és a Deep Impacttel foglalkozunk. Megnézzük, mik azok a dolgok, amelyek összekötik ezt a két filmet – már azon kívül, hogy mindkettő egy világot elpusztító égitestről szól -, és miért mégis ég és föld a kettő. Melyik film állja meg jobban ma a helyét? Michael Bay gépzsíros macsizmója vagy Mimi Leder ízléses érzékenysége? Mi a jobb, a realisztikus unalom vagy az szórakoztató butaság? Adásunkból megtudhatjátok, melyik műsorvezető szenved az űrdemenciától, hányszor lehet a “hibátlan” jelzőt használni egy Michael Bay-filmre, és kit játszana Charlton Heston a Marvel filmes univerzumában. Az adásból kivá

Harmadik évadunkat több szempontból is különleges adással zárjuk: Juhász Viktor visszatér, hogy az ikonikus Twin Peaks sorozatról beszélgessen velünk. David Lynch és Mark Frost alkotása idén tért vissza, nekünk viszont akadt bepótolnivalónk az eredeti sorozatból, mielőtt belevághattunk volna az új, harmadik évadba. Az adás elején túlesünk a nehezén, és gyorsan lezavarjuk a második évad második felével kapcsolatos problémákat: pontosan hanyadik résznél siklott ki valami az eredeti Twin Peaks sorozatban? Hol érhető tetten leginkább David Lynch és Mark Frost hiánya? Mi az, ami mégis megdobogtatja egy vérbeli rajongó szívét ezekben az utolsó epizódokban? Azért a határozottan jó első tizennégy részről már szívesebben emlékszünk meg, feltárva azt is, mitől számít tényleg forradalmi tévésorozatnak a Twin Peaks. Hogyan házasítja a krimit a szappanoperával, a kertvárosi humorral és a horrorral Lynchék sorozata? Rengetegen utánozzák a Twin Peakset, de megállják a helyüket ezek az összehasonlítások, és megállja ma a hel

Bónusz tartalom! Twin Peaks adásunk felvétele közel három óra hosszúra nyúlt. Kénytelenek voltunk meg is vágni az adást, amely így is felülmúlja az eddigi rekordtartó Goodfellas epizódunk hosszát. Sajnáltuk volna, ha félórányi kivágott anyag nem jut el hozzátok, mert olyanokról ejtünk szót, mint a David Duchovny transznemű karakterének az ábrázolása, hogyan ragadt a karakterébe Kyle MacLachlan, vagy hogy mennyire vicces Miguel Ferrer karaktere. Az is kiderül, hogy BOB milyen különös módon kerül a sorozatba, és elgondolkodunk rajta, hogyan lehet fél nap alatt embernagyságú sakkfigurát esztergálni, és hogy hova lett a sorozat gimis történetszála. A rendes adásban alig ejtettünk szót Mark Frostról, itt feltárjuk, hogy mik azok a történetelemek, amelyek inkább hozzá kötődhetnek. Angelo Badalamenti zeneszerzőről beszéltünk ugyan, de itt egy aprósággal kiegészítjük a vele kapcsolatos érdekességeket. David Lynch egyéb munkáiról is beszélünk, és megnézzük, hogyan kötődik a Twin Peakshez a Blue Velvet és a Mulholland

A harmadik évadot néhány önálló adással zárjuk, ezek közt az első egy Csodanő-képregény, a Wonder Woman: The Hiketeia, amely egy külön graphic novel. A héten mutatják be a Wonder Woman filmet Gal Gadot főszereplésével az előző epizódban tárgyalt Monster rendezőjétől, Patty Jenkinstől, ezért döntöttünk úgy, hogy megismerkedünk a karakterrel. Tömören végignézzük a Csodanő történetét az 1941-es megszületésétől a napjainkig, érintve a képességeit és tulajdonságait, hogy megpróbáljuk őt megkülönböztetni a hasonló karakterű hősöktől, mint Superman vagy a Marvel-univerzum Amerika kapitánya. Mi újat tud mutatni egy 2002-es képregényben a szerző, Greg Rucka egy akkor már több mint hatvanéves históriával rendelkező karakterről? Domináns vagy alárendelt lenne-e Batman a BDSM-ben? Megbeszéljük, tud-e működni a jelenkorban Wonder Woman mitologikus háttértörténete, és komolyan lehet-e venni a járművét. Végezetük arra is kitérünk, hogy mire számítsunk a filmtől, és miért van nagy szükség ma egy optimista, önmarcangolástól m

A Monster (A rém) című 2003-as, igaz történeten alapuló Patty Jenkins-filmmel zárjuk az indie rendezőnőkkel foglalkozó blokkunkat. A film főszerepéért Charlize Theron Oscar-díjat nyert, Patty Jenkins azonban tizennégy évig nem forgatott újabb mozifilmet, és csak most tér vissza a Wonder Womannel. Legyetek fültanúi újabb nézeteltérésünknek, és ítéljetek: rémisztően hiteles vagy fájdalmasan maníros Charlize Theron alakítása? Fárasztóan tévéfilmes vagy pont hogy témához illő Patty Jenkins rendezése? Hova lett a Kitekintő? Vitatkozunk azon, hogy mi az igaz és mi a hamis a filmben; hogy lehet-e elegánsan bemutatni egy való életbeli sorozatgyilkos lelki világát; és hogy miért szereti Hollywood elcsúfítani a lélegzetelállító szépségű sztárjait. Trigger warning: az adásban foglalkozunk a filmben kulcsfontosságú nemi erőszakról is beszélünk. Linkek A Vakfolt podcast facebook oldala Vakfolt címke a Letterboxdon András a Twitteren: @gaines_ Péter a Twitteren: @freevo Emailen is elértek bennünket: feedback@vakfoltpodcas