Az Élet, Meg Minden

Jászberényi Sándor haditudósító. Magyar újságírók közül kevesen űzik ezt a hivatást: veszélyes, költséges, a munkát megfizetni pedig senki sem akarja igazán. Az, hogy a líbiai polgárháborúból, a szíriai, iraki pokolból vagy az egyiptomi forradalom kellős közepéből küldte cikkeit, már önmagában elég izgalmas lehetett volna, hogy beszélgessek vele (felsorolni is nehéz hány ország hányféle háborús övezetében járt).Az is, hogy magyar liberálisként, liberális magyarként, felvette az iszlám vallást. (Azt mondja, részben azért, mert történtek vele olyan dolgok, amiket nem tud megbocsátani. Nem tud mit kezdeni egy olyan vallással, ahol ez előírásszerűen kötelező.)De van itt még valami: az 1980-ban született Jászberényi Sándor nem „csak” újságíró, hanem író is. Két novelláskötete is megjelent eddig: 2013-ban Az ördög egy fekete kutya és más történetek, 2016-ban pedig A lélek legszebb éjszakája – Történet álmatlanságról és őrületről címmel.Az egy dolog, hogy itthon is megkapta a Libri irodalmi díjat, de azon kevés magy

Koleszár Adél 2013-ban utazott Mexikóba, ahol egy alkotói ösztöndíj várta – és bár akkor ezt még nem tudta – egyben egy hatalmas, csodaszép, napfényes ország sötét oldala.Adél a Mexikóban folyó drogháborúk árnyékában előbb a szegények és kiszolgáltatottak körében terjedő új, halálközpontú vallásokat kezdte el dokumentálni fényképezőgépével, amely vallások némelyike erősen kötődik a latin-amerikai kábítószer-csempészet útvonalaihoz.Majd azokat az asszonyokat követte kamerájával, akik tömegsírokat kutatnak: szeretteiket keresik, akik a Mexikót elborító erőszak áldozatai lettek.Koleszár Adél mindeközben nem csak az embereket, az arcokat fotózza Mexikóban, hanem a tömegsírokkal „felsértett” tájat is. Próbálja feltárni azt a kapcsolatot, ami megbújhat a vidék és az emberi kegyetlenség között.Az erőszak sebei című munkájával Adél elnyerte a budapesti Capa Intézet 2018-ra szóló ösztöndíját (amelyet 2017 őszén ítéltek oda), ezután mexikói témájába még inkább belemerült.Ebben az epizódban tehát Adéllal beszélgetek az

Képzőművész, zenész, zeneszerző, filmrendező, webdizájner, televíziós showman és még ki tudja hány titulust lehetne felsorolni, hiszen az 1953-ban született Wahorn András egy kicsit reneszánsz ember: sok területen alkotott és alkot, mindenhol, ahol kreativitása vagy csak szabad szelleme megnyilatkozhatott.Ebben a részben vele beszélgetek nőkről, férfiakról, Amerikáról és Magyarországról, a közmédiáról, politikáról, sorsról és szabad akaratról, és hogy mi értelme van a küzdelemnek, ha saját magunkat sem tudjuk megváltoztatni. (A felvétel pár nappal az MTVA-s tüntetések előtt készült, de a médiáról és közmédiáról elmondottak — sajnos — továbbra is aktuálisak.)Bár Wahorn András festőként több neves elismerésben is részesült, például 1993-ban megkapta a Munkácsy-díjat, gyaníthatóan a legtöbben a Bizottság együttes frontembereként ismerik nevét, amely zenekar 1983-84-ben – nyugodtan mondhatjuk – Magyarországon zenetörténelmet írt. Legalábbis 2014-ben 20 magyar zenekritikus összeállította minden idők tíz legjobb ma

Nem messze Pozsonytól és nem messze Budapesttől a kilencvenes években létezett egy majdnem terrorállam: a magyar lakta Csallóközben a maffia volt az úr.1999 márciusában tíz embert lőttek agyon fényes nappal a dunaszerdahelyi Fontána bárban. Jó eséllyel ez volt Európa legkíméletlenebb alvilági leszámolása, amelynek során a három gépfegyveres támadó a vidéket évekig rettegésben tartó Pápay-klán vezéreit végezte ki. A fegyveresek pár perc alatt 113 lövést adtak le, és ez a 113 lövés brutális világnak vetett véget Dunaszerdahelyen.Brutális világnak, amely több száz ember életébe került, és amely brutális világnak a titkait még ma is folyamatban lévő bűnvádi eljárások próbálják felfedni.No meg egy könyv.Durica Katarina (ejtsd: „Gyurica”) regényében ennek a történetnek egy olyan részét dolgozta fel, amelyről ma sem nagyon beszélnek. Arról, mi történt a nőkkel. A nőkkel, akiket az utcáról hurcoltak el és így lettek csoportos nemi erőszak áldozataivá. A nőkkel, akiknek eltűnt a kedvesük. A nőkkel, akiknek megbecstele

A Londonban élő Bereznay András világlátása tényleg speciális. És nem csak politikai értelemben. Hiszen olyasvalakiről van szó, aki egészen egyedi szemüvegen át (is) képes szemlélni a világot, illetve annak történetét.A térképeken keresztül.Méghozzá a történelmi térképeken keresztül.Mondják róla, hogy „térképőrült”, és ezt aligha lehetne vitatni. Térképszerkesztő, térképész-történész, akinek a neve olyan nemzetközileg elismert történelmi atlaszokat fémjelez, mint például a Times Európai történelmi atlasza.Az angol nyelvterületen publikált atlaszok és könyvek mellett pár éve magyarul is megjelennek munkái. Az Erdély történetének atlasza után különleges vállalkozása A cigányság történetének atlasza, amely könyv nemrégiben látott napvilágot Magyarországon.Nos, ezekről a kötetekről is beszélgetünk ebben a podcastepizódban, de mindenek előtt arról, milyen az, amikor valaki már gyerekkorában is pontosan tudja, mivel szeretne foglalkozni élete hátralévő részében. Illetve arról, mit jelentett történelmi térképeket ké

Szávoszt-Vass Dániel egyszerre végez történelmi és földrajzi ismeretterjesztést, teljesít kultúrmissziót, képviseli a környezetvédelem, valamint az örökségvédelem ügyét. Mégsem fizet ezért neki senki egy vasat sem. Kilenc éve lankadatlan lendülettel írja a Dunai Szigetek nevű blogját, amely az említett értékmentő és értékteremtő munkája mellett közösségi vállalkozás is.Tehát ebben az epizódban vele beszélgetek az apadó és szemetes Dunáról, a Senki szigetéről, egy víz alá került településről, vízlépcsőkről, a római-parti mobilgátról, a dunavirágzásról, valamint a folyón megszaporodó motorcsónakokról és jetskikről.(Meghallgatáshoz katt a cikk tetején lévő lejátszó playgombjára vagy iratkozz fel a podcastra, és akkor minden még jobb lesz.)Linkek a műsorban elhangzó témákhozSzávoszt-Vass Dániel blogja itt elérhető: Dunai Szigetek blog.Van egy másik blogja is, amit többedmagával ír, és amelyen földtudományi írások találhatóak. Ez pedig a Pangea blog.Az epizódban szó esik Jókai Mór Aranyember című regényéről, azon

Volt egy császár az ókori Kína történetében – nevezetesen az első –, aki elégette az elmúlt korok könyveit, hogy ne lehessen az új hatalmat a régi tudással kikezdeni. Aztán elásatott élve pár száz tudóst (korabeli értelmiségit), mert túl sokat akadékoskodtak (nem mellesleg örök életet adó elixírt is ígértek neki, és a császárt dühítette, hogy hülyének nézték).Ez már önmagában is érdekes sztori, de Salát Gergely Kína-kutatóval, egyetemi tanárral arról is beszélgetünk, hogy miként köszönnek vissza az ilyen történetek, az ókori Kína nagy dilemmái, jogi vagy politikai öröksége a 20. és 21. században egy több ezer éves országban, ahol semmi sem előzmény nélküli.Podcast: Download (91.9MB) | EmbedÉs hogy igaz-e egyáltalán a történet, ami miatt az első császárt kétezer éven át gyűlölték Kínában.Valamint arról is, hogy miért kezdte el idegesíteni a kínaiakat a vasútügyi miniszter tizennyolc szeretője.És hogy kicsoda Salát Gergely? Ha Magyarországon a sajtó Kínáról akar valakit kérdezni – legyen szó Peking világpolitik

Ő csak szeretett volna megtanulni fotózni. Messze Magyarországtól. Ezért akart Kubába menni. De ott utolérte a történelem. Hiszen akkoriban mindenki inkább el akart jönni onnan: a magára hagyott Kuba úgynevezett „speciális időszaka” ez, amikor tízezrek próbálták meg tutajokon és traktorgumikon elhagyni a szigetországot. Nem mindenkinek sikerült.Dóka Béla pár hónapos kubai utat tervezett, aztán négy évig maradt a szigetországban. Közben Haitin szerencsét próbált haditudósítóként, de hamar rájött: az ő világa kevésbé a híradók drámája. Inkább az, ami ott van a mindennapokban. A kubai társadalom peremvidékein, a Putyinért rajongó orosz tizenévesek szobáiban, a burmai fiatalok álmaiban, vagy éppen egy Fülöp-szigeteki halászfalu lakóinak arcán.Azon kevés magyar fotósok egyike, akiket tényleg jegyeznek a világlapokban.Newsweek, New York Times, New Yorker, Le Monde, Spiegel, Independent, El Paisfelsorolni is nehéz hány helyen publikálták fotóit az elmúlt két évtizedben.Munkáit kiállították egyebek mellett Londonban,

Ha valaki rászolgált arra a címre, hogy világutazó, Belényi Dani biztosan. Ebben az epizódban vele beszélgetek arról, hogyan lehet Iránban, azaz Perzsiában nemzetközi maratont rendezni (ami azért még 2500 év után is kényes kérdés Dareiosz földjén), milyen egy iraki death metal banda és hogy mit csináljon az ember, ha netalán kémnek néznék jártában-keltében, mondjuk Afganisztánban.Komfortzónák, forró helyzetek és egy ember, aki nem szeret buborékban élni. Valamint némi életfilozófia, ami leszűrhető abból a tizenhét évből, amit Belényi Dániel az úton töltött.(Meghallgatáshoz katt a cikk tetején lévő lejátszó playgombjára vagy iratkozz fel a podcastra, és akkor minden még jobb lesz.)Linkek a műsorban elhangzó témákhozBelényi Dániel blogja sok izgalmas történettel ezen a címen érhető el.Könyve, az Útikalauz modern nomádoknak, e-könyv formátumban még megvásárolható online.A beszélgetés során két érdekes keleti szokásjogról is szó esik. Az egyik az iráni taarof. Erről a Wikipedián itt olvasható egy hosszabb bejegyz

Mondhatnánk akár azt is, hogy Horváth Lilla kulturális nagykövet. Természetesen nem a szó hivatalos értelmében, hanem úgy, hogy Kínáról, jobban mondva Sanghajról beszélt és mesélt videoblogjában (vlogjában) a magyaroknak. Eslősorban a magyar fiataloknak, akik közül több tízezren követték és követik ma is videóit a Youtube-on.Horváth Lilla ugyanis évekig Sanghajban élt és tanult, és valóságos sztár lett az interneten. Pedig úgy indult az egész, hogy csupán egyetlen évre utazik ki, hogy kicsit ismerkedjen a kínai nyelvvel. Aztán hat év lett belőle, egyetemi diploma és egy nagy szerelem.Ebben a podcastepizódban vele beszélgetek Sanghajról, a pár hónap alatt megtanult 2500 írásjelről és arról, mi is az a kínai álom.Internetes linkek az epizódhozLilla Vlogja a Youtube-onA Fudan Egyetem angol nyelvű honlapjaAz egyik legrangosabb nemzetközi egyetemi rangsorban, a QS World University Rankings 2018-as listáján a Fudan Egyetem a 44. helyezést érte el. A rangsorban a legjobb helyezést elérő magyar egyetem, a Szegedi Tud

Tizennyolc éve egy újságcikkel indult az a küzdelem, amely a magyar étkezési kultúra megmentését tűzte ki célul. Az eredményekről és tanulságokról beszél Molnár B. Tamás, Magyarország bűvös szakácsa.

Észak-koreai élményeiről és a gerillataktikával dolgozó Magyar Hang című lap indulásáról is beszél Lukács Csaba újságíró – és immár lapigazgató.

Rohanunk a podcastforradalomba. Íme egy új podcast nulladik adása.